Mechs vs Minions

Bevezető

Miután először hallottam a Riot games probálkozásáról a társasjátékok világában, szkeptikusan álltam hozzá, mert elég nehezen tudtam volna elképzelni egy MOBA típusú játékot élvezhetően leképezni. Ugyan voltak már hasonló próbálkozások (Rum and Bones), és tény, hogy nem probáltam még őket, mindenesetre nem is vonzott a stílus, és az első híresztelések után nem is nagyon érdeklődtem többet a játék után. Aztán ahogy az újabb és újabb hírek érkeztek, és kiderült, hogy a témán kívül nem lesz köze a stílushoz, ezen kivül pedig odákat lehetett hallani az ár es a minőség kapcsolatáról, úgy a hév engem is magával ragadott, és azon kaptam magam, hogy a játék megjelenési dátuma bevésődött a google naptáramba.

A rendelési hisztérián túllépve izgatottan vártam a csomagot, és ugyan hallottam, hogy nagy a doboza, de egy kissé még így is túlszárnyalta az elképzeléseimet. Megkűzdöttem kicsit a játék hazaszállításával, és ez csak részben magyarázható azzal, hogy a sportolás nem foglal el központi szerepet az életemben. A doboz nagy, és nehéz, ha az átlagos társasjátékokhoz hasonlítjuk.

Kibontás

A minőség már külsőleg megfigyelhető a játékon. A grafika a dobozon egyszerű és letisztult, egyáltalán nem érződik, hogy ez a cég eleddig nem foglalkozott társasjátékok készítésével. A doboz erős, és jól védi a külső hatásoktól a játékot. Olyannyira, hogy meg sem kottyant neki, amikor pillanatnyi oda nem figyelésünket kihasználva 2 éves kislányunk táncba kezdett a doboz tetején.

A kibontás után az állunk még mindig a földön volt a minőségtől. A helykihasználás tökéletes a dobozon belül. A 100 minion miniature mind egy erre készített tálca kis helyén pihen, a mechek - amik a játékosokat reprezentálják - szintén. A festés rajtuk tökéletes, de tény, hogy én magam nem festettem sokat, még ha vonzott is a dolog. Mindenesetre laikusként azt kell mondanom, hogy kiemelkedő minőségű festésről beszélhetünk. A kártyák minőségéről szintén érződik, hogy komolyan gondolták a srácok. A lapok vastagok, a grafikák hangulatosak, a szövegek a legtöbb esetben egyértelműek, és könnyen értelmezhetőek. Angol nyelvtudás nem árt, de mivel rejtett információ nélküli kooperativ játékról van szó, elegendő ha egyvalaki beszéli (olvassa) a nyelvet.

A játék nem Legacy-típusú, viszont nagyon hangulatosan tele van apró meglepetésekkel, amiket a játékosok menet közben fognak megtalálni, felfedezni. Az egyes küldetések külön borítékokban vannak elzárva, és a tutorial után mindig a megadott boríték felbontásával kapjuk meg a továbbhaladáshoz szükséges új lapokat, szabályokat. A játék tényleges, fizikai módosítására nincs szükség (ha a borítékok felbontását nem tekintjük annak), mégis rettenetesen hangulatos minden alkalommal szemezni a kis dobozzal, amit a felirata szerint nem bonthatunk ki addig, amíg egy bizonyos reszig el nem érünk a kampányban.

A dobozban külön helyet kaptak azok a lapok, amiket a borítékokból kapunk idővel, ám ha kártyavédőt rakunk a lapokra, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem fognak beférni a tervezett helyre. Viszont talán ez az egyetlen negatívum, amit a csomagolásról elmondhatok.

Ha  az ember nagyon akarja, nyerhet egy kis helyet azzal, hogy a 100 miniont a tarto doboz helyett egy zacskóban tárolja, de szerintem mi maradunk az eredeti tálcás tárolási módnál. Ha már visszatértem a minionokra, azt el kell mondanom róluk is, hogy mint a mechek, ők is minőségi munkával készültek. A játék során nincs különbség a minionok között, mégis többféle pozícióban álló bábuk készültek, és a miniontartó tálca mindegyik helye úgy van kialakítva, hogy bármelyik pozíciójút befogadja. Látszik, hogy jól átgondolt tervezésről van szó.

Összességében elmondhatom, hogy ilyen minőségű játékot ennyi pénzért (75 Euro + 10 Euro szállítás Magyarországra) még nem láttunk, holott már sok sok társasjátékos év áll mögöttünk.

Játékmenet

A következőkben kerülni fogok minden spoilert, szóval nyugodtan bárki elolvashatja anélkül, hogy elrontsa a saját felfedezésének az élményét. Jelenleg a tutorialon és az első küldetésen vagyunk túl, szóval az alábbi leírás ezek alapján készült.

A legjobb minőség sem jelent sokat, ha a mögötte meghúzódó játékmenet felejthetővé teszi a játékalkalmakat. A játék során 2-4 játékos (úgy gondolom akár 1-el is működhet) 1-1 robotokat irányító karaktert alakít a League of Legends univerzumból. A játék során ezeket a robotokat fogjuk programozni, a programokat újra és újra lefuttatni, és ezáltal felgyújtani, ledarálni, sokkolni, eltaposni az ellenséges minionokat, és végrehajtani a küldetésspecifikus feladatokat.

A programozástól nem kell megijedni, igazából csak utasítás kártyákat fogunk helyezni a 6 utasítás méretű programtáblánkra. Az első lépésként felfedünk 5 parancsot a pakliból, és a kezdőjátékostól kezdve mindenki elvesz 1-et, amíg összesen 4 lapot el nem vettek a játékosok. Így kevesebb játékossal előfordulhat, hogy valaki több lapot kap, mint a többiek, de ez nem probléma, hiszen az első játékos mindig más lesz, úgyhogy ezen privilégum is vándorolni fog a játékosok között. Az utolsó lapot eldobjuk.

Miutan mindenki kiválasztotta a számára szimpatikus utasítást (utasításokat), azokat fel kell helyezni a programtábla mezőire. A program mindig az 1-es mezőtől hajtódik végre a 6-osig, szóval érdemes ezt figyelembe venni tervezéskor. Az utasításoknak 3 nagy típusa van. Mozgás, amivel előre mozgathatjuk a robotot néhány mezőt, Forgás, amivel a robot irányát befolyásolhatjuk, és persze a legfontosabb a Támadás, amivel különböző módokon szórhatjuk az áldást a minionokra.

A parancsok nem csak típusukban különböznek, többféle színben is jöhetnek (az egyszerűség miatt hívom színnek). Amikor pedig lehelyezzük a parancsokat, dönthetünk úgy, hogy egy már lent levő, azonos színű lapra helyezzük az új parancsot, ezzel az új lapot erősebb verzióban használva. A régi lap ott marad a helyén, de nem lesz a továbbiakban aktív, az új pedig ezentúl 2-es szinten fog aktiválódni. Összesen három szintjük lehet az egyes parancsoknak, és szignifikáns előnyt lehet szerezni belőlük, szóval érdemes erősíteni őket időről időre. Természetesen más színű parancsot használhatunk egy már foglalt parancs helyén, de ebben az esetben a régit egyszerűen csak eldobjuk.

A sérülés elég központi szerepet tölt be a játékban, de mégsem kell félni, robotunk sohasem fog meghalni. Ettől függetlenül el lehet veszíteni küldetést, de nem azért, mert meghal egy játékos. Amikor valaki sérülést kap egy miniontól, egy sérülés kártyát kell húznia. Ezen különféle vicces dolgok történhetnek. Például előfordulhat, hogy egy kisebb meghibásodás miatt a programtáblánkon a kettes és hatos parancs felcserélődik, de az is lehet, hogy az egyik parancs helyét egy új, sérülésből fakadó cselekvés veszi át, és amíg meg nem javítjuk a robotunkat, addig nem használhatjuk az adott programhelyet. Lehet, hogy robotunk jobbra húz kicsit a sérüléstől, és ezentúl a 3-as parancs végrehajtásánál mindig jobbra fog fordulni. A sérüléseket később természetesen megjavíthatjuk, de amíg ezt nem tesszük meg, az adott hiba felforgatja robotunk programját.

Azt kell, hogy mondjam, hogy egy meglepően kreatív játékot sikerült kiemelkedően jó minőségbe csomagolni. A küldetések ugyan fixek, és folyamatosan kapunk új szabályokat az egyes pályákhoz, de állítólag miután végigértünk, be lehet majd vezetni egy "nehéz" módot, amivel minden küldetés újrajátszhatóvá válik az összes szabályt alkalmazva. Ennek kipróbálására még nem volt lehetőségem, de én azt is el tudom képzelni, hogy egy adott küldetést újra és újra lejátsszak az ismerősökkel, mert nagyon hangulatos nézni, ahogy a robotod programja egyre erőteljesebbé válik, és bizonyos szinten még az is vicces, amikor egy egy sérülés teljesen felforgatja a jól kigondolt terveket.

Szerencse természetesen van benne, hiszen kártyalapokat húzunk a parancsoknál és a sérüléseknél, de szerintem megfelelő tervezéssel nehéz olyan lapokat kapni, amikből semmiképpen sem lehet megoldást csiholni a legelkeserítőbb helyzetben is.

A tutorial kb fél órát vehetett igénybe nekünk 2 személlyel, az első küldetést pedig 1 óra alatt fejeztük be, így a játékidőt is megfelelőnek mondanám egy kisgyermekkel rendelkező családnak. :) Az altatás utáni film, vagy sorozat helyett siman belefér 1 küldetés, az időmilliomosokat pedig semmi sem akadályozza meg abban, hogy egyszerre 3-4-10 küldetést végigjátsszanak.

Összességében egy erőteljes 8/10-et adnék a játéknak, de simán elképzelem, hogy újabb küldetések felfedezésével, az extra szabályok, lapok használatával ez a pontszám még feljebb másszon. Ilyen áron nagyon megéri a játék, és ha valaki szereti a robotokat, a League of Legends-et, és netalántán egy kicsit a programozást, ezen kívül pedig nem menekül messzire a kooperativ játékok elől, akkor neki mindenképpen nyugodt szívvel ajánlom, hogy szerezze be.

Good luck & Have fun

Dicsőség Rómának

Krisztus után 64-ben járunk, öt és fél napnyi tűzvész után, melyet némelyek szerint Néró szabadított Róma városára. Ezen legenda valóságalapjának vizsgálata nem célunk a játék során, viszont a város újjáépítésére vonatkozó törekvések igen. A legenda szerint a 14 negyedből csupán 4 úszta meg a tragédiát, és ennek tudatában neki is kezdhetünk a játéknak. Sok dolgunk lesz.

A játék folyamán a leégett város újjáépítése a célunk, felhasználva minden nyersanyagot, amit meg tudunk szerezni a piacról, és a pártfogókat, akiket meg tudunk győzni célunk nemességéről. Viszont figyelnünk kell ellenfeleinkre is, mert számukra ugyanazon nyersanyagok, illetve személyek elérhetőek, akik számunkra is. Sőt, játéktechnikailag egyetlen kártyalap reprezentálhat akár nyersanyagot, személyt, épületet is. Kezd bonyolódni? Ne aggódjatok, csak elsőre tűnik bonyolultnak, miután átrágta magát az ember a szabályokon, könnyedén fognak pörögni a dolgok.

A Dicsőség Rómának egy kártyajáték, aminek jellegzetességét már említettem a fentiekben is, egyetlen lap többféle dolgot is jelezhet, szám szerint ötöt. Lehet akció, nyersanyag, pártfogó, épület, illetve nyereség, amelyet a kincstárban tárolunk.

A játék lényeges része a piac, ami az összes játékos számára elérhető közös terület. Az ide kerülő lapokat felhasználhatják a játékosok a végrehajtott akciójuk során. Amikor egy lap a piacon van, még több dolgot reprezentálhat, nem dőlt el, hogy mire lesz felhasználva, ez majd csak akkor derül ki, amikor valamelyik játékos egy akciójával úgy dönt, hogy megszerzi azt magának.


Például ha valaki egy munkás akciót játszik ki, akkor elvehet a piacról egy lapot, és elhelyezheti a raktárában, mint nyersanyagot. Ha viszont pártfogó akcióval tesz szert az adott lapra, akkor mint kliens helyezheti azt a saját térfelére. Ezek a kliensek a továbbiakban bónuszt adnak az adott típusú akciók végrehajtására, szóval megéri gyűjtögetni őket, viszont elegendő nyersanyag nélkül nem lehet újjáépíteni Rómát, szóval a cél egy megfelelő egyensúly megtalálása, mint megannyi játékban.

Építész illetve kézműves akció felhasználásával épület építésébe kezdhetünk bele, amihez szükség van egy telekre, ahová az épületet megépítjük, illetve az épületnek megfelelő mennyiségű és típusú nyersanyagra. Hatféle nyersanyagtípust, illetve az ezekhez kapcsolódó telkeket használhatjuk fel a játék során. Vannak épületek, amelyeket többféle alapra is fel lehet húzni, de a legtöbb meghatározott telket kíván, amelyhez a raktárból, vagy kézből használhatunk fel nyersanyagot.

Lehetőség van eladni a raktárban felhalmozott nyersanyagkészletet, ehhez a kereskedő akció felhasználására van szükség. Ekkor az eladott nyersanyaglap bevétellé válik, a kincstárba kerül, és a játék végén győzelmi pontot fog érni. Gondolom nem kell mondanom, hogy érdemes minél jobban megtömni a kincstárunkat a játék vége előtt. :)

Egy érdekesség a piac feltöltése a játék során. Ahelyett, hogy a pakliból húznánk lapokat, és helyeznénk a piacra, a forduló során kijátszott akciólapok (amik ne feledjük, jelenthetnek pártfogót, nyersanyagot is) kerülnek a piacra, ezzel jobban tervezhetővé téve a következő kört.

A változatosságot leginkább az épületek speciális tulajdonságai jelentik. Egy felépített épület bónuszokat ad, például megnöveli a kézben tartott lapok számát, győzelmi pontot ér, vagy esetleg bizonyos esetekben egyéb akciók végrehajtására ad lehetőséget. Több épület speciális képességének megfelelő összekombinálása elég kihívást jelent a gyakorlottabb játékosok számára is.

Ezenkívül az interakció is több, mint amennyit a hasonló típusú játékokban megszokott az ember. Egyrészt a közös piac az, ami miatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a többi játékost, másrészt pedig a légiós akció felhasználása, amivel a többiek kezéből szerezhetünk lapokat.

Egy nagyon sokrétű, változatosságot ígérő játékról van szó, mégis bennem van az érzés, hogy valami nem az igazi. Sokan hasonlítják a Race for The Galaxy-hoz, és állítják, hogy felülemelkedik rajta, én viszont nem így gondolom. Lehet csak a téma nem megfelelő számomra, lehet még több játékra lenne szükség, nem tudom.

A már említett Race for The Galaxy-ban ha megépítettem egy harci robotot, akkor az megnövelte a harci erőmet, itt viszont valahogy sokszor nem láttam semmilyen összefüggést a lap, és annak képessége között. Ezen felül pedig valahogy számomra kevésbé irányítható, tervezhető a játék. Hogy a kártyajátékok talaján maradjunk, ha a Through The Ages-ben elhatározom, hogy hadseregre építő játékot fogok játszani, akkor nagy valószínűséggel ezt a játékstílust végig tudom vinni. Itt egy kicsit túl véletlenszerűnek tűnt minden, még kártyajátékokhoz képest is.

Igaz, hogy a piacot a mi kijátszott lapjainkból töltjük fel, de a sokadik körben ha valaki kijátszik egy munkást, akkor nagy valószínűséggel betakarít minden nyersanyagot onnan, és így az én piacra rakott lapjaim nem lesznek elérhetőek a számomra a következő cselekedetemnél. Vagyis tervezhető, hogy mit rakjak a piacra, de sokszor semmi következményét nem láttam, csak azt, hogy meghatározhatom, hogy az ellenfeleknek milyen nyersanyaguk / kliensük lesz. Ezzel viszont a saját játékomat nem tudom irányítáni megfelelően.

Persze ez a véletlenszerűség akár jó is lehet, hisz ezáltal szintén nő a változatosság, de számomra előnyt jelent, ha még ha csak egy kicsit is, de tudom irányítani a taktikámat.

Összességében nem egy rossz játék, de valami mintha hiányozna belőle.

Értékelés: 7/10

A game of thrones- The card game

Egyelőre nem vagyunk túl aktívak a blogon, talán ez ösztönzőleg hat, szóval most jöjjön egy kissé elfogult bemutató a játékról...
Első körben, mi is az lcg? (én sokáig nem ismertem leragadtam a ccgnél...éljen a Vampire kártya)... Szóval, a hagyományos "veszünk egy alappaklit aztán utána random tartalmú boostereket, vagy darabonként lapokat" koncepcióval ellentétben az lcg-nél fix csomagokat lehet venni. A játékos megveszi az alapcsomagot, amiben összeállított paklik vannak, esetünkben: Stark, Lannister, Baratheon és Targaryen. Ezen kívül lehet venni kiegészítőket, amelyek minden paklihoz adnak fixen X lapot. Persze itt is lehet a gyűjtögetés mániájába esni ("akarok mééég három Jamie-t a paklimba!!!"), és ha az embert elragadja a pakliépítési hév, simán bevásárol akár több alapcsomagot is... A Fantasy Flight persze mókázik, mert folyamatosan dobja ki az újabb és újabb 60 lapos expansion-okat (3 egyforma lap, összesen 20 féle) és van már négy Delux kiadás is 165 lappal(és a bordgamegeek-en már elhúzták a mézesmadzagot, érkezik az ötödik is Queen of dragons címmel). Ezekkel a deluxokkal lehet szert tenni például a Grejoy házra (Kings of the Sea- ez kivételesen kevesebb lapból áll, viszont van egy krakenes díszizé hozzá) és a Martell házra (Princes of sun)...de persze dagaszthatjuk tovább az alappaklis családokat is ezekkel, mert ugye mindenhez adnak valami kis finomságot. Node mielőtt nagyon elvesznék a részletekben nézzük, hogy hogyan épül fel a játék.
A paklink két részre osztható, vannak a plot cardok és van a többi (ez ám a szakszerű kifejezés). Plot cardot-ból minden kör elején mindenkinek ki kell játszani egyet, ami lent is marad, ezek az egész körre és szinte minden játékosra hatással vannak. Összesen hét darab lehet a paklinkban, amikor az ember lerakta az utolsót a kezéből, akkor visszaveszi a már kijátszottakat és újra azokból rak le. Ezeket nem random kell lejátszani, nyugodtan lehet variálni, hogy melyik körben milyen "áldást" akarunk osztani magunkra meg a többiekre. Ezek elég rendesen befolyásolják az adott kört, váratlan és mókás dolgokat lehet művelni a többi játékossal.
Íme egy plot card (egyik vicces lap, minden karakter azonnal meghal, amikor ezt kijátsszák):


A plot cardon látható 3 érték mutatja, hogy mennyi aranyat kaszál be a játékos az adott körben (első szám), meghatározza a kezdő játékost (második szám - legnagyobbal rendelkező kezd) a harmadik pedig a "sebzést" mutatja.
Fontos infó, majdnem elfelejtettem: az alapcsomaggal 4 ember játszhat, ez a szám a két új házzal 6-ra növelhető. Ám akkor igazán mókás a játék amikor öt-hat ember tesz egymásnak keresztbe kasul.

Nos tehát mindenki kijátszott egy plot cardot, utána kezdődhet a rendes kör.
A pakliban vannak karakterek, helyszínek, fegyverek, meg akció lapok stb. Szóval ha valaki ismer valamilyen más kártya játékot, szerintem gyorsan megtanulhatja ezt is. Íme ilyen egy lap:



Vagy egy másik:



A kör az aranyak kiosztásával kezdődik, ezután sorrendben mindenki elköltheti azokat ezt követően pedig kijátszhat lapokat. Ezután jön a challange fázis, amikor három féle "támadást" lehet intézni a másik ellen. Ezeket a "támadásokat" jelképezik a piros, kék, zöld körök a karaktereken. Csak olyan "támadást" lehet végrehajtani, amilyen a karakternek van, és minden fajtából kizárólag egyet körönként. A piros ikon az ütés, tehát ölni lehet, a zöld az intrika, amivel lapot dobat az ember az ellenféltől, a kék pedig a hatalomszerzés, itt lehet hatalom tokent lopni egy másik játékostól. Az egésznek játéknak a lényege az, hogy ezekből a hatalom tokenekből 15 összejöjjön valakinek, mert akkor megnyeri a játékot. Vannak egyéb módok is ahogy ilyen tokenhez juthat az ember, de nem akarom túlbonyolítani a mindeneket.
A különböző családok különböző dolgokban erősek, természetesen más stratégiákkal lehet velük nyerni... a Starkok például nagyokat ütnek, sok embert lekaszálnak (és ház/karakter specifikusan ez után is kaphatnak jelzőkét), de az intrikában nem túl jók (gondoljunk csak Nedre...), a Lannisterek kevésbé harciasak, viszont intrikában nagyon otthon vannak (ők szintén bekaszálhatnak extra dolgokat egy-egy sikeres intrikázás után)...stbstbstb.

Először mi ketten próbálkoztunk, így csalódás volt a játék, talán a Baratheon contra Lannister játszható, a többi teljességgel unbalanced. A hétvégén volt szerencsénk egy öt fős játékhoz, ott már sokkal esélyesebben indult mindenki, bár a Starkokat még így is mocsoktápnak tartom, de ez lehet, hogy a kezdők bénasága miatt van.
Nekem nagyon tetszik sok játékossal, mert nagyon hajaz a Vampire kártyához, és azt is imádtam. Sok féle paklit össze lehet állítani: intrika, direktbe csapkodás, hatalomikon lopás... és aki olvasta a könyveket, annak szerintem még nagyobb élmény.
Én Lannisterekkel nyomulok, szerintem elég erősek, és nagyon kijön a könyvekben megismert jellemzőjük. Rendesen lehet velük szemétkedni és akár egy kör alatt három ellenfélnél ki lehet húzni a gyufát egy-egy "cuki" megmozdulással. Ez nálam úgy nézett ki, hogy a kör elején kijátszottam egy olyan plot cardot, amelynél választani kell 3 karaktert és a többit megölni, persze ez mindenkire vonatkozott. Így a kb 8 karakterrel rendelkező Baratheonunk nem volt túl boldog, ez után a körömben szintén a Baratheontól eldobattam két lapot, a Starknál kinyírtam Nedet, a Grejoy támadását pedig átirányítottam valaki másra... Ezek után nagyon boldog gyerek voltam, bár a gyűjtendő hatalom tokenből egyem se volt épp akkor, de hát nem lehet mindig minden tökéletes.
Szerintem fontos, hogy aki még nem olvasta a könyveket, és nem akar spoilert az először olvassa el az elsőt és csak utána fogjon kártyázásba. Rengeteg spoiler van benne, és eléggé illúziórombolók lehetnek.

Hogy kiknek ajánlanám a játékot? Mindenkinek aki komplexebb meccsekre vágyik és nem akar annyit költeni egy használható pakli összerakására, mint a ccg-nél. Ezen kívül mindenkinek persze akit érdekel, meg aki Trónok harca fan, meg aki nem, annak is... előnyt jelent persze más lcg vagy ccg ismerete.

Pontozásilag 8/10 nálam a játék, azért mert nem élvezetes két emberrel.

Battlestar Galactica

A szilvesztert egy új társas felfedezésével töltöttük, aminek a neve Battlestar Galactica, és az azonos című sorozaton alapul. Ha valaki olyan érdeklődne a játék iránt, aki nem ismeri a sorozat törtenetét, akkor annak most összefoglalnám a legfontosabb dolgokat, amik szükségesek a játék ismeretéhez. Igyekszem nem spoilerezni a sorozattal kapcsolatban, bár valamennyire ezt maga a játék is megteszi.

A lényeg az, hogy az emberiség eljutott egy olyan fejlettségi szintre, hogy képes olyan mesterséges intelligenciát készíteni, amely megközelíti sajátjukat, és ezzel felszerelkezett robotok - az úgynevezett Cylonok - gyártásába kezd. Ezek ekkor humanoid, vasba öltözött gépeknek tűnnek, de ez hamarosan megváltozik majd. A robotok fellázadnak, és készítőik ellen fordulnak, kitör a Cylon-Ember háború, aztán a Cylonok egyik pillanatról a másikra eltűnnek.

Eltelik sok sok év, és ekkor kezdődik a sorozat (a társasjáték egy kicsit később veszi fel a fonalat). A Cylonok újra megjelennek, és az emberek ellen támadnak, közel teljesen kiírtva Őket. Csak egy maréknyian élik túl a támadást, és Ők sem tudnak mást tenni, mint hogy menekülnek. A társasjáték itt csatlakozik be a történetbe. 

A játékosok a megmaradt emberiség egy-egy vezetőjét személyesítik meg (akik természetesen mind megtalálhatóak a sorozatban is, úgyhogy ha a játékos ismeri azt, sokkal élvezetesebbnek találhatja a játékot - bár nálunk a fele csapat nem hallott a sorozatról, és mégis jót játszottunk). Ezeknek a vezetőknek össze kell fogniuk, és együtt vezetni az emberiség megmaradt tagjait egy új világ felé, minél messzebb kerülve a Cylonoktól. Erről szól a játék, a sorozat egy kicsit más, de meghagyom a felfedezés örömét. :) Ez különben sem egy sorozatos blog.

Szóval lényegében azt mondhatnánk, hogy ez egy kooperatív játék, de ez nem teljesen igaz. Ugyanis van egy apró gond: A Cylonok már nem fémpáncélba öltözött lovagoknak néznek ki, hanem teljesen elvegyülnek az emberek között, és a játékosok nem tudják eldönteni, ki igazából ember, és ki dolgozik titokban ellenük. 

A játék elején minden játékos kap egy lapot, ami reprezentálja, hogy Ő melyik oldalhoz tartozik, de természetesen ezt nem mutathatja meg másnak, csak a játékban felmerülő különleges esetekkor. Vagyis senki nem bízhat senkiben, csak saját magában, és ez adja az igazi ízét a játéknak. Együtt próbálják legyűrni a felmerülő kríziseket, de igazából mégsem. :)

Ezen kívül azt kell, hogy mondjam, hogy a játék baromi egyszerű. De tényleg, nagyon egyszerű, mégis sok lehetőséget tartogat. Minden játékosnak vannak skillkártyái, amikkel befolyásolhatja az egyes krízisek megoldására tett törekvéseket, segítheti az embereket, vagy a Cylonokat, és mindezt kvázi névtelenül, vagyis nem mindig egyértelmű, ki hogy reagált egyes esetekre. 

Egy játékos köre kicsit leegyszerűsítve a következőképpen néz ki:

1. Felhúzza a megfelelő számú, és típusú skillkártyát a kezébe, ezeket használhatja a krízisek során. Van politics, leadership, tactical, engineering, piloting típusú skillkártya, és annak megfelelően húz a játékos, hogy a karaktere mihez ért jobban. A skillkártyákkal majd akciókat hajthat végre, illetve használhatja őket a skillcheck-eknél.

2. Mozoghat. A játékos - ha akar - elmehet akármelyik mezőre. 

3. Végrehajthat egy akciót. Ez lehet az adott helyszínhez, karakterhez, vagy kijátszott skillkártyához kapcsolódó akció. A játékos űrhajóba szállhat, hogy ellenszegüljön a támadó ellenségnek, elnökválasztást kezdeményezhet, megpróbálhat bezáratni valakit a börtönbe, vagy akár egyszerűen felfedheti magát, mint egy ellenséges ügynök, hogy ezután a csak Cylon-ok által aktiválható mezőkre léphessen.

4. Az akció után jön az úgynevezett kríziskártya húzása, ami egy megoldandó feladatot tartalmaz. Ezt a feladatot a játékosoknak közösen kell megoldania. Általában skillcheck-et kell tenni, ami annyit tesz, hogy a játékosok anélkül, hogy megmutatnák a többieknek, letesznek akármennyi skillkártyát a kezükből, ezek használatával vesznek részt a krízis megoldásában. Mindenki belerak annyi kártyát, amennyit akar, ezután egy előre összeállított pakliból még 2 skillkártyát berakunk a most lerakottak közé (hogy ne lehessen olyan könnyen megállapítani később, hogy ki melyik lapot rakta be), és egyszerűen megnézzük a lapokat.

Minden skillchecknek meg van adva, hogy milyen tulajdonságok szükségesek a teljesítéséhez, és minden skillkártyának van egy ereje. A bedobott kártyák összesítéséhez egyszerűen a megfelelő skilltípusba tartozó kártyák erejét pozitívan, a többiét negatívan számoljuk, és meghatározzuk az eredményt. Ha ez eléri a megadott szintet, akkor sikerült legyűrni az adott krízist, egyébként nem. Mindkét esetben a krízislap ad további tájékoztatást. 

Ennyi a lényeg. Sőt. A játék lényege maga a skillcheck, amit a játékosok közösen tesznek. Az esetleges ügynököknek el kell hitetniük a többiekkel, hogy Ők igazából az emberiség javát akarják, esetlegesen másokat be kell sarazniuk, és a megfelelő időben a megfelelő akciókat végrehajtva a legnagyobb kárt okozni. Úgy gondolom Cylon ügynöknek lenni élvezetesebb. :) (igen, én is az voltam - és elpusztítottuk az emberiséget :P )

A játék azért egy picit még bonyolultabb, de a lényeget leírtam. A szereplők között mindig van egy admirális, aki atomfegyverrel felszerelkezve segíti az embereket, van egy elnök, aki a politikai befolyását veti be az esetleges krízisek legyűrése végett, sőt, szükségállapot kihirdetésekor ez a két poszt akár egyetlen karakter kezében lehet. S ha ez a karakter igazából egy Cylon ügynök... nos, ugye nem kell részleteznem? :)

A játék izgalmát tovább növeli, hogy lehetséges, hogy egyesek alvó ügynökök. Vagyis olyan robotok, akik arra vannak programozva, hogy embernek gondolják magukat. A játék felénél mindenki kap egy újabb kártyát, ami azt eredményezheti, hogy az eddig leginkább az emberiség javát akaró játékosról kiderül, hogy igazából Ő egy ilyen Cylon volt, és most döbben csak rá, hogy igazából Ő a másik oldalhoz tartozik. 

Külön kártya van olyan emberre, aki a Cylonokkal szimpatizál, és olyan Cylonra, aki ember-párti, ez további érdekességeket hoz a játékba.

Izgalmas játék, de ha nem tudod elrejteni az érzelmeidet, akkor talán nem Neked való. Kicsi pókerarc is kellhet hozzá, megfelelő csapattal remek időtöltés. 

Értékelés: 6/10     (1 játék után)

Ne tévesszen meg a pont senkit. Talán egy kicsit kritikus vagyok, de a kedvenc játékomnak sem adtam 10-est, hisz mindenben lehet hibát találni, és úgy gondolom, hogy aki egy bizonyos játékról szeretne olvasni, annak leginkább a negatívumok a lényegesek. Legalábbis én egy ismertetőben mindig a negatívumokra vagyok kíváncsi, hogy mi az, ami másnak nem tetszett.

Sok jobb játékot ismerek, ami jobban leköt, de mégis jól szórakoztam a játék alatt. Úgy gondolom, hogy talán emberként kevésbé izgalmas, és miután kiderült mindenkiről, hogy melyik oldalt támogatja, talán egy kicsit elveszíti a varázsát a végjátékra. Természetesen megfelelő Cylon-játékkal ez elodázható. 

A mi esetünkben a legelső krízislap megoldása után az elnökünk megnézhette, hogy valójában Cylon vagyok, és nagyon könnyen unalomba fulladhatott volna számomra a játék, mert felfedezett Cylonnal nem olyan izgalmas játszani. Szerencsére sikerült kétséget keltenem a többi játékosban, még ha az elnökünk ellenem is tanúskodott. Hamar megfosztották elnöki rangjától a többiek (hisz vagy én, vagy Ő Cylon, és mivel nem tudtak dönteni, ez volt a logikus lépés). Pár kör börtönben töltött kör után kiengedtek, és szabadjára engedhettem valódi énemet. :) Muhhhahaa!

Úgy gondolom inkább party-játék, mint stratégia, de mégis nagyon szórakoztató tud lenni megfelelő csapattal. Többször újrajátszható, hisz minden játéknál más lehet az ügynök, viszont ha már túlságosan ismerik egymást a csapattagok, akkor hamar kiderülhet az ügynök kiléte, és onnantól már egy kicsit veszít a varázsából. 

Végezetül még belinkelem a hivatalos bemutatót a társasról, amit a Fantasy Flight honlapján is megtaláltok.

A felhasznált képek a http://boardgamegeek.com-ról valóak.

Dungeon Twister

Mi mással is kezdhetném eme blogban a bejegyzéseim, mint a kedvenc játékommal, ami a Dungeon Twister nevet viseli. Minden meg van benne, ami a tökéletes játékhoz szükséges. Goblin, sárkány, varázsló, tűzladba, és sok sok gondolkodás. :)

Nagyon sokan a sakkhoz hasonlítják, méghozzá okkal. A lépések egyszerűek, bárki rövid idő alatt megtanulhatja a szabályokat, így a fiatalokkal is könnyen meg lehet ismertetni, mégis könnyen lehetséges hatalmas agyfárasztó partikat játszani, ahol hosszú hosszú percekig nézi az ember a táblát, mielőtt csak sejtelmei lennének arról, hogy hogyan lépjen tovább.

Az eredeti szabály azt tanácsolja, hogy a szabályok megismerése után 2 perces körökben játsszuk, de szerintem az ugyanolyan megcsúfolása a játéknak, mint a sakkban a blitz. Olyankor csak töredékét tudja nyújtani az ember, és így a játék lealacsonyodik oda, hogy "ki hibázik", ahelyett, hogy "ki lép jókat".

A játéktábla 5x5ös mezőkből álló labirintusokból áll, ebből választunk valamilyen módon 4 párt. Minden labirintusdarabnak van egy párja, amivel együtt kell részt vennie a játékban. Ennek miértjére még a későbbiekben rátérek majd.

Az 5x5ös részlabirintusokból kialakítunk egy 2x4-es formát, ez fogja megadni magát a teljes labirintust, ahol a játék zajlik majd. A játékosok a labirintus egy-egy keskenyebbik oldaláról indulnak, felhasználva fejenként 8 karaktert és 6 tárgyat. Céljuk, hogy 5 pontot összeszedjenek. Pontot azért lehet kapni, ha lemészároljuk az ellenséges karaktereket, illetve ha kiszaladunk az ellenség indulózónáján a labirintusból.

Jól meg kell fontolni a stratégiánkat, hiszen lehetséges a legerősebb szörnyünkkel (karakterrel) előre törni, és kiszaladni, hogy megszerezzük a vezetést, de ekkor a pályán maradt seregünk gyengül, és kisebb az esélye a további pontok megszerzésére.

Az igazi ízt az adja a játéknak, hogy minden egyes 5x5ös labirintusrészleten található 1 mező, ahol ha áll egy karakter, akkor elforgathatja a megadott irányba az adott labirintusdarabot. Sőt mi több, akár azt a labirintusrészletet is, ami az aktuálisnak a párja (ezért van szükség arra, hogy mindig labirintusdarab-párok vegyenek részt a játékban). Vagyis könnyen borsot törhetünk az ellenség orra alá egy-egy jól időzített labirintusforgatással.

A karaktereknek természetesen külön képességeik vannak, és még az egyes mezőkön is különböző különleges dolgokat találhatunk. A Troll például lassú, viszont erős, és akár regenerálódni is tud, míg a tolvaj gyors, átmehet a csapdákon, és az ajtókat is ki tudja nyitni, illetve bezárni.

Rengeteg kiegészítő kapható hozzá, ami tovább növeli a lehetőségeket. Elementáloktól kezdve, mágiát taszító Magophage-en át, szamurájok és gólemek rohangálhatnak a labirintusban, menekülve a nekromantától, nehogy zombivá változtassa Őket, miután az élőholt sárkány lesújtott Rájuk. Az illuzionista az ellenséges karakterek elméjével űzhet gonosz trükköket, a kurtizán szépségével babonázza meg Őket, míg a specter egyszerűen csak Beléjük száll, és átveszi felettük a hatalmat. A barbár élvezettel kergeti a mágiahasználókat, a vámpír minden egyes legyőzött ellenfél után erősebb lesz, az íjász távolról próbálja leteríteni ellenségeit, a gólemet nem zavarja a fal, egyszerűen áttöri rajta Magát, a goblin meg... nos, hát Neki nincs különleges képessége, viszont ha kiszalad a labirintusból az ellenség indulózónájánál, akkor 1 helyett 2 pontot ér. Sőt, ha a kincset is Magával viszi, akkor az már 3.

A labirintusban találhatunk hatalmas szobrot, amely varázsfegyvert ad, gyógykutakat, illetve szent kriptát is, ahova élőholtak nem tehetik be a lábukat, különben szétporladnak. Az antigravitációs szobában nem lehet levitálni, a vízben a vízelementálon kívül mindenki lelassul (kivéve a tűzelementált, aki meg is hal), a könyvtárban pedig varázstekercseket találhatunk.

A játék azok közé tartozik, amikben nagyon nagyon kicsi a véletlen szerepe, a kezdeti labirintusrészletek lerakása után minden csak a két játékoson múlik (van többjátékos kiegészítője is, de azt még nem próbáltam), a csatánál egyszerűen csak össze kell számolni a résztvevők harci erejét, ami minden karakternek fix, a tárgyak módosítóit, illetve kijátszani 1-1 kártyát, ami még módosíthatja a csata kimenetelét.

A játék alatt véges számú kártyánk van, úgyhogy jól meg kell fontolni, mikor melyiket játszuk ki, holott úgy is győzelemre lehet vezetni a sereget, hogy nem nyerünk egy csatát sem. Sőt, akár csata nélkül is véget érhet, bár ez azért elég ritka.

A seregek összeállítása magában is egy csomó érdekességet hordoz, mivel természetesen az eredeti szabályokon túl egy csomó érdekes módszert kiokoskodhat a megfelelő képzelőerővel megáldott játékos. Mi is egy csomó módszert kitaláltunk, de ha esetleg Nektek van ötletetek, nyugodtan osszátok meg velünk, mert simán megváltoztatja az egész játék kimenetelét.

Mi kipróbáltuk azt, hogy például amikor valaki választ egy karaktert, akkor az már nem választható a másik játékos számára, például ha valaki már választotta a goblinkát, akkor az ellenség csapatában már nem rohangálhat goblin, hisz Ő már eldöntötte, kinek az oldalán száll be a harcba. Természetesen ehhez a módszerhez legalább 1 kiegészítőre is szükség van, mivel az alapjáték csupán 8 karaktert tartalmaz. Mindenesetre nekünk a színenkénti 40 karaktert tartalmazó csomagunk (alap + 4 kiegészítő) elég sok variációra ad lehetőséget.

Ekkor azt szoktuk, hogy miután véletlenszerűen eldöntöttük, ki kezd, Ő választ 1 karaktert. Utána a második játékos már 2 karaktert vesz magához, aztán 2 megint az első játékost illeti, és így tovább, míg végül utoljára a kezdő játékosnak kell választania 1 karaktert. Így kissé ellensúlyozva van a kezdőjátékos, hisz ugyan Ő kezd, viszont az Ő választása után a második játékos már 2 karaktert választhat. Mondjuk az is elég erős, hogy az utolsó karaktert is az első játékos választhatja, de talán pont ezért jó, hogy utolsónak csupán 1 karakter választására van lehetőség. Úgy gondolom ez a legmegfelelőbb csapatválasztási módszer, hisz változatos csapatok lesznek, és mégis elég jó kiegyensúlyozásra ad lehetőséget.

De persze lehetnek más módszerek is, például húzhatunk véletlenszerűen, és végül 1-1 karaktert cserélhetünk, esetleg húzhatunk kettőt minden esetben, és abból az egyik karaktert választhatjuk, a másik nem fog részt venni a játékban, esetleg a 2 húzott karakter közül egyik esetben az egyik játékos választ, máskor a másik (a másik karakter pedig az ellenség csapatába kerül). Sőt, egyszer azt is kipróbáltuk, hogy a legelső választásos módszer alapján az ellenség csapatát állította össze minden játékos. :) Ezután persze a tárgyakat azért mindig a csapat valódi tulajdonosa válassza ki, mert különben totálisan életképtelen seregek jönnek létre (pl csupa élőholt sereg felszerelkezve firewand-al - ezt csak mágus használhatja, aki az élőholtaknál nincs - , illetve holy cross-al - ez csak élőholtak ellen használható tárgy).

Esetleg lehetőség van 2 sereget együtt összerakni, aztán véletlenszerűen választani a seregek között. Többször játszottunk "kiegészítők csatáját" is, ahol az egyes kiegészítőkben szereplő csapatok játszottak egymás ellen, bár ilyen esetben sok múlik azon is, hogy milyen területen csapnak össze. Ilyenkor általában választunk 2-2 pár mezőt mindegyik kiegészítőből, és azokat keverjük össze.

A mezőket általában a csapatok előtt szoktuk kiválasztani, mert a területtől nagyon sokminden függ. A kripta nem kedvez az élőholtaknak, a koporsókból viszont a nekromanta könnyedén kelthet fel élőholt seregeket. A lávafolyamban a tűzelementál gond nélkül suhanhat, míg más nem léphet bele, és hasonlók...

A tárgyak kiválasztása szokta követni nálunk a karakterek kiválasztását, de persze ezek opcionálisan változtathatók, és ha kitaláltok valami érdekes módszert, akkor ne habozzatok tudatni azt velünk. :)

Remélem meghoztam a kedveteket eme remek játékhoz, próbáljátok ki mielőbb. :) Szerintem a 6-7ezer forintos árat bőven megéri, főleg ha belegondolunk, hogy manapság talán egy gazdálkodj okosan is többe kerül.

Értékelés: 9/10      (kb 40-50 játék után)

Szinte tökéletes játék, legalábbis számomra. :) Az egyetlen negatívum, amit hozzá tudok fűzni, az az, hogy a 3/4 játékos támogatását egész bután (nagyon bután) oldották meg. Az alapjáték két játékosnak megfelelő anyagot tartalmaz, két színben. Kéken, és sárgán. Ezen kívül van egy 3/4 játékos kiegészítő, ami ugyanazt tartalmazza, mint az alapjáték, csupán 2 új színnel, és más szobákkal. És ennyi. Ezen kívül az összes megjelent kiegészítő csak az alapjáték színeivel kapható. Még ha fizetne is az ember, akkor sem lehet megszerezni a 3/4 játékosnak megfelelő színnel, vagyis ha 3/4 -en szeretnénk játszani, akkor vagy az alap 2 színen osztozik az összes játékos - ami természetesen megoldható, hiszen akár 40, vagy több karakter is szerepelhet a kiegészítőkkel együtt -, vagy az extra 2 játékos csak és kizárólag az alapjáték csapatával tud beszállni a kűzdelembe.

Akárhogy is nézem, ez egy elég buta dolog volt a kiadótól / készítőtől. Én biztosan vagy kiadtam volna a kiegészítőket az új 2 színnel is, vagy ami még jobb, 6000 helyett 9-10 000-ért adtam volna egyben a 4 játékosnak megfelelő csapatokat. Mondjuk szerencsére ezt már észrevette a készítő is, és elvileg készül egy kiegészítő, ami az összes csapat karakterét tartalmazza a 2 extra színből, de tudva, hogy a legutóbbi 2 kiegészítő még angolul sem jelent meg, nem tartom valószínűnek, hogy túl hamar elkészülnének vele.

De mivel ennél nagyobb negatívumot nem tudok felhozni a játékkal kapcsolatban, ezért bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a gondolkodós stratégiai / taktikai játékokat, és szereti, ha nem Fortuna dönt a játék kimeneteléről. 

(A felhasznált képek a http://boardgamegeek.com -ról valóak)