Dicsőség Rómának

Krisztus után 64-ben járunk, öt és fél napnyi tűzvész után, melyet némelyek szerint Néró szabadított Róma városára. Ezen legenda valóságalapjának vizsgálata nem célunk a játék során, viszont a város újjáépítésére vonatkozó törekvések igen. A legenda szerint a 14 negyedből csupán 4 úszta meg a tragédiát, és ennek tudatában neki is kezdhetünk a játéknak. Sok dolgunk lesz.

A játék folyamán a leégett város újjáépítése a célunk, felhasználva minden nyersanyagot, amit meg tudunk szerezni a piacról, és a pártfogókat, akiket meg tudunk győzni célunk nemességéről. Viszont figyelnünk kell ellenfeleinkre is, mert számukra ugyanazon nyersanyagok, illetve személyek elérhetőek, akik számunkra is. Sőt, játéktechnikailag egyetlen kártyalap reprezentálhat akár nyersanyagot, személyt, épületet is. Kezd bonyolódni? Ne aggódjatok, csak elsőre tűnik bonyolultnak, miután átrágta magát az ember a szabályokon, könnyedén fognak pörögni a dolgok.

A Dicsőség Rómának egy kártyajáték, aminek jellegzetességét már említettem a fentiekben is, egyetlen lap többféle dolgot is jelezhet, szám szerint ötöt. Lehet akció, nyersanyag, pártfogó, épület, illetve nyereség, amelyet a kincstárban tárolunk.

A játék lényeges része a piac, ami az összes játékos számára elérhető közös terület. Az ide kerülő lapokat felhasználhatják a játékosok a végrehajtott akciójuk során. Amikor egy lap a piacon van, még több dolgot reprezentálhat, nem dőlt el, hogy mire lesz felhasználva, ez majd csak akkor derül ki, amikor valamelyik játékos egy akciójával úgy dönt, hogy megszerzi azt magának.


Például ha valaki egy munkás akciót játszik ki, akkor elvehet a piacról egy lapot, és elhelyezheti a raktárában, mint nyersanyagot. Ha viszont pártfogó akcióval tesz szert az adott lapra, akkor mint kliens helyezheti azt a saját térfelére. Ezek a kliensek a továbbiakban bónuszt adnak az adott típusú akciók végrehajtására, szóval megéri gyűjtögetni őket, viszont elegendő nyersanyag nélkül nem lehet újjáépíteni Rómát, szóval a cél egy megfelelő egyensúly megtalálása, mint megannyi játékban.

Építész illetve kézműves akció felhasználásával épület építésébe kezdhetünk bele, amihez szükség van egy telekre, ahová az épületet megépítjük, illetve az épületnek megfelelő mennyiségű és típusú nyersanyagra. Hatféle nyersanyagtípust, illetve az ezekhez kapcsolódó telkeket használhatjuk fel a játék során. Vannak épületek, amelyeket többféle alapra is fel lehet húzni, de a legtöbb meghatározott telket kíván, amelyhez a raktárból, vagy kézből használhatunk fel nyersanyagot.

Lehetőség van eladni a raktárban felhalmozott nyersanyagkészletet, ehhez a kereskedő akció felhasználására van szükség. Ekkor az eladott nyersanyaglap bevétellé válik, a kincstárba kerül, és a játék végén győzelmi pontot fog érni. Gondolom nem kell mondanom, hogy érdemes minél jobban megtömni a kincstárunkat a játék vége előtt. :)

Egy érdekesség a piac feltöltése a játék során. Ahelyett, hogy a pakliból húznánk lapokat, és helyeznénk a piacra, a forduló során kijátszott akciólapok (amik ne feledjük, jelenthetnek pártfogót, nyersanyagot is) kerülnek a piacra, ezzel jobban tervezhetővé téve a következő kört.

A változatosságot leginkább az épületek speciális tulajdonságai jelentik. Egy felépített épület bónuszokat ad, például megnöveli a kézben tartott lapok számát, győzelmi pontot ér, vagy esetleg bizonyos esetekben egyéb akciók végrehajtására ad lehetőséget. Több épület speciális képességének megfelelő összekombinálása elég kihívást jelent a gyakorlottabb játékosok számára is.

Ezenkívül az interakció is több, mint amennyit a hasonló típusú játékokban megszokott az ember. Egyrészt a közös piac az, ami miatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a többi játékost, másrészt pedig a légiós akció felhasználása, amivel a többiek kezéből szerezhetünk lapokat.

Egy nagyon sokrétű, változatosságot ígérő játékról van szó, mégis bennem van az érzés, hogy valami nem az igazi. Sokan hasonlítják a Race for The Galaxy-hoz, és állítják, hogy felülemelkedik rajta, én viszont nem így gondolom. Lehet csak a téma nem megfelelő számomra, lehet még több játékra lenne szükség, nem tudom.

A már említett Race for The Galaxy-ban ha megépítettem egy harci robotot, akkor az megnövelte a harci erőmet, itt viszont valahogy sokszor nem láttam semmilyen összefüggést a lap, és annak képessége között. Ezen felül pedig valahogy számomra kevésbé irányítható, tervezhető a játék. Hogy a kártyajátékok talaján maradjunk, ha a Through The Ages-ben elhatározom, hogy hadseregre építő játékot fogok játszani, akkor nagy valószínűséggel ezt a játékstílust végig tudom vinni. Itt egy kicsit túl véletlenszerűnek tűnt minden, még kártyajátékokhoz képest is.

Igaz, hogy a piacot a mi kijátszott lapjainkból töltjük fel, de a sokadik körben ha valaki kijátszik egy munkást, akkor nagy valószínűséggel betakarít minden nyersanyagot onnan, és így az én piacra rakott lapjaim nem lesznek elérhetőek a számomra a következő cselekedetemnél. Vagyis tervezhető, hogy mit rakjak a piacra, de sokszor semmi következményét nem láttam, csak azt, hogy meghatározhatom, hogy az ellenfeleknek milyen nyersanyaguk / kliensük lesz. Ezzel viszont a saját játékomat nem tudom irányítáni megfelelően.

Persze ez a véletlenszerűség akár jó is lehet, hisz ezáltal szintén nő a változatosság, de számomra előnyt jelent, ha még ha csak egy kicsit is, de tudom irányítani a taktikámat.

Összességében nem egy rossz játék, de valami mintha hiányozna belőle.

Értékelés: 7/10